1. 6 GHz -es nagyfrekvenciás kihívás
A közös csatlakozási technológiákkal rendelkező fogyasztói eszközök, mint például a Wi-Fi, a Bluetooth és a Cellular CSAK támogatási frekvenciái akár 5,9 GHz-ig, tehát a tervezéshez és a gyártáshoz használt alkatrészek és eszközök történelmileg optimalizáltak a 6 GHz alatti frekvenciákra, hogy a támogatáshoz szükséges eszközök fejlődjenek. A 7.125 GHz jelentős hatással van a termék teljes életciklusára a terméktervezés és az érvényesítés között, a gyártásig.
2.
Az 1200 MHz széles frekvenciatartomány kihívást jelent az RF front-end kialakításához, mivel a teljes frekvenciaspektrumban következetes teljesítményt kell biztosítania a legalacsonyabb és a legmagasabb csatorna között, és jó PA/LNA teljesítményt igényel a 6 GHz-es tartomány lefedéséhez - linearitás. Általában a teljesítmény romlik a sáv nagyfrekvenciás szélén, és az eszközöket kalibrálni kell és a legmagasabb frekvenciákra kell tesztelni, hogy biztosítsák, hogy előállítsák a várt teljesítményszintet.
3. Kettős vagy három sávú tervezési kihívások
A Wi-Fi 6E eszközöket leggyakrabban kettős sávú (5 GHz + 6 GHz) vagy (2,4 GHz + 5 GHz + 6 GHz) eszközként telepítik. A multi-sávos és a MIMO patakok együttélése érdekében ez ismét nagy igényeket támaszt az RF front-end-re az integráció, a tér, a hőeloszlás és az energiagazdálkodás szempontjából. Szűrésre van szükség a sáv megfelelő izolálásának biztosítása érdekében, hogy elkerüljék az eszközön belüli beavatkozást. Ez növeli a tervezés és az ellenőrzés bonyolultságát, mivel több együttélési/deszenzibilizációs tesztet kell elvégezni, és több frekvenciasávot kell egyidejűleg tesztelni.
4. A kibocsátás korlátozza a kihívást
A 6 GHz -es sávban a meglévő mobil és rögzített szolgáltatásokkal való békés együttélés biztosítása érdekében a szabadban működő berendezések az AFC (automatikus frekvencia -koordinációs) rendszer vezérlésére vonatkoznak.
5. 80MHz és 160MHz magas sávszélességű kihívások
A szélesebb csatorna szélessége megteremti a tervezési kihívásokat, mivel a sávszélesség azt is jelenti, hogy több OFDMA adathordozó is továbbítható (és fogadható) egyidejűleg. A hordozónkénti SNR csökken, így a sikeres dekódoláshoz magasabb adó modulációs teljesítményre van szükség.
A spektrális laposság a teljesítményváltozás eloszlásának mértéke az OFDMA jel összes alvizeinél, és a szélesebb csatornák számára is nagyobb kihívást jelent. A torzulás akkor fordul elő, amikor a különböző frekvenciájú hordozókat különböző tényezők enyhítik vagy amplifikálják, és minél nagyobb a frekvenciatartomány, annál valószínűbb, hogy ilyen típusú torzulást mutatnak.
A 6. 1024-QAM magas rendű modulációnak magasabb követelményei vannak az EVM-re
A magasabb rendű QAM modulációval a konstellációs pontok közötti távolság közelebb van, az eszköz érzékenyebbé válik a károsodásra, és a rendszernek magasabb SNR-re van szükség a megfelelő demodulációhoz. A 802.11ax standard megköveteli, hogy az 1024QAM EVM -je <−35 dB legyen, míg a QAM EVM -je kevesebb, mint −32 dB.
7. Az OFDMA pontosabb szinkronizálást igényel
Az OFDMA megköveteli, hogy az átvitelben részt vevő összes eszköz szinkronizálódjon. Az APS és az ügyfélállomások közötti idő, frekvencia és teljesítményszinkronizálás pontossága meghatározza az általános hálózati kapacitást.
Ha több felhasználó megosztja a rendelkezésre álló spektrumot, az egyetlen rossz színész beavatkozása ronthatja a hálózati teljesítményt az összes többi felhasználó számára. A részt vevő ügyfélállomásoknak egyidejűleg tovább kell továbbítaniuk egymástól 400 ns -en belül, a frekvenciát igazítottuk (± 350 Hz), és ± 3 dB -en belül továbbítják az energiát. Ezek a specifikációk olyan pontosságot igényelnek, amely soha nem várható el a múltbeli Wi-Fi-eszközöktől, és gondos ellenőrzést igényel.
A postai idő: október-24-2023
