1. 6 GHz-es nagyfrekvenciás kihívás
Az olyan elterjedt csatlakozási technológiákkal rendelkező fogyasztói eszközök, mint a Wi-Fi, a Bluetooth és a mobilhálózat, csak az 5,9 GHz-es frekvenciákat támogatják, így a tervezéshez és gyártáshoz használt alkatrészeket és eszközöket hagyományosan 6 GHz alatti frekvenciákra optimalizálták. A 7,125 GHz jelentős hatással van a termék teljes életciklusára a termék tervezésétől és validálásától a gyártásig.
2. 1200 MHz-es ultraszéles átviteli sávú kihívás
A széles, 1200 MHz-es frekvenciatartomány kihívást jelent az RF front-end kialakításánál, mivel egyenletes teljesítményt kell biztosítania a teljes frekvenciaspektrumon a legalacsonyabbtól a legmagasabb csatornáig, és jó PA/LNA teljesítményt igényel a 6 GHz-es tartomány lefedéséhez. . linearitás. A teljesítmény általában a sáv nagyfrekvenciás szélén kezd romlani, és az eszközöket a legmagasabb frekvenciákra kell kalibrálni és tesztelni, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy képesek az elvárt teljesítményszintet produkálni.
3. Két- vagy háromsávos tervezési kihívások
A Wi-Fi 6E eszközöket leggyakrabban kétsávos (5 GHz + 6 GHz) vagy (2,4 GHz + 5 GHz + 6 GHz) eszközökként telepítik. A többsávos és MIMO adatfolyamok együttélése miatt ez ismét magas követelményeket támaszt az RF front-enddel szemben az integráció, a hely, a hőelvezetés és az energiagazdálkodás terén. Szűrés szükséges a megfelelő sávszigetelés biztosítása érdekében, hogy elkerülhető legyen az eszközön belüli interferencia. Ez növeli a tervezés és az ellenőrzés bonyolultságát, mivel több együttélési/deszenzibilizációs tesztet kell végezni, és több frekvenciasávot kell egyidejűleg tesztelni.
4. Kibocsátási határérték kihívás
A 6 GHz-es sávban meglévő mobil és vezetékes szolgáltatásokkal való békés együttélés érdekében a szabadban működő berendezéseket az AFC (Automatic Frequency Coordination) rendszer vezérli.
5. 80MHz-es és 160MHz-es nagy sávszélességű kihívások
A nagyobb csatornaszélesség tervezési kihívásokat jelent, mivel a nagyobb sávszélesség azt is jelenti, hogy több OFDMA adathordozót lehet egyszerre továbbítani (és fogadni). A vivőnkénti SNR csökken, így a sikeres dekódoláshoz nagyobb adómodulációs teljesítményre van szükség.
A spektrális síkság az OFDMA jel összes alvivőjének teljesítményváltozásának eloszlásának mértéke, és nagyobb kihívást jelent a szélesebb csatornák esetében. Torzítás akkor fordul elő, ha a különböző frekvenciájú vivőket különböző tényezők csillapítják vagy erősítik, és minél nagyobb a frekvenciatartomány, annál valószínűbb, hogy ilyen típusú torzítást mutatnak.
6. Az 1024-QAM magasrendű moduláció magasabb követelményeket támaszt az EVM-mel szemben
A magasabb rendű QAM moduláció használatával a konstellációs pontok közötti távolság kisebb, az eszköz érzékenyebbé válik a károsodásokra, és a rendszernek nagyobb SNR-re van szüksége a helyes demodulációhoz. A 802.11ax szabvány megköveteli, hogy az 1024QAM EVM < -35 dB legyen, míg a 256 A QAM EVM kisebb, mint -32 dB.
7. Az OFDMA pontosabb szinkronizálást igényel
Az OFDMA megköveteli, hogy az átvitelben részt vevő összes eszköz szinkronizálva legyen. Az AP-k és a kliensállomások közötti idő, frekvencia és teljesítmény szinkronizálás pontossága határozza meg a teljes hálózati kapacitást.
Ha több felhasználó osztozik a rendelkezésre álló spektrumon, egyetlen rossz szereplőtől származó interferencia ronthatja a hálózat teljesítményét az összes többi felhasználó számára. A részt vevő kliens állomásoknak egyidejűleg, egymáshoz képest 400 ns-on belül, frekvenciával (± 350 Hz) kell sugározniuk, és ±3 dB-en belüli adási teljesítményt kell adniuk. Ezek a specifikációk olyan szintű pontosságot követelnek meg, amely a korábbi Wi-Fi-eszközöktől soha nem várható, és gondos ellenőrzést igényelnek.
Feladás időpontja: 2023.10.24
